PARALLEL MŰVÉSZETI ALAPÍTVÁNY
![]()
Edson Chagas [ANG]
Igazolványkép
Cairo Contemporary, Budapest
1071 Budapest, Lövölde tér 7.2024.12.04 - 2025.01.05.
Megtekinthető: 0-24hAz angolai fotóművész, Edson Chagas, Igazolványkép című sorozatában a történelem, a kultúra és az identitás kérdéseivel foglalkozik. Szülőföldje, Angola, 1575-től 1975-ig portugál gyarmati uralom alatt állt. Az európai gyarmatosítók a helyiek kultúráját és hagyományait szinte teljesen elutasították és nem is szándékoztak azokat megismerni.
A fotóprojekt során, Chagas, egy magángyűjteményből kölcsönzött, hagyományos afrikai maszkokat viselő modellekről készített portrékat. A történelemből és kontextusukból kiragadott maszkok, valamint a kirakodóvásárokon beszerzett divatos ruhák színei és formái harmonizálnak egymással. A mérhetetlen rituális jelentéssel és erős kisugárzással bíró tárgyak különböző dimenziók között jelennek meg, késztetve a nézőt a látottak valóságának megkérdőjelezésére..
A sorozat képei az igazolványképek stílusában készültek. Chagas ezt a formátumot, a fényképezés talán legelterjedtebb formáját használja és transzformálja nagyméretű művekké. Az igazolványkép az azonosítás világszerte elismert módja, a határátlépések alapvető okmányának része, melynek szerepe a XXI. században csak erősödött.
Edson Chagas 1977-ben született az angolai Luandában. Jelenleg Angolában és Portugáliában él. Fotográfiát a University of South Wales, Newport; a London College of Communication; az Escola Profissional de Comunicação e Imagem, Lisszabon és a Centro Comunitário de Arcena képzésein tanult. 2013-ban Found Not Taken című sorozatát az 55. Velencei Biennálé angolai pavilonjában állították ki, mely elnyerte a legjobb nemzeti pavilonnak járó Golden Lion díjat
Egyéni kiállításai voltak, többek között, a Zeitz Museum of Contemporary Art Africa, Fokváros; Museu Coleção Berardo, Lisszabon; Kunst Haus Wien, Bécs; Instituto Camőes - Centro Cultural Português, Luanda és Belfast Exposed Photography intézményekben. Jelölték a 11. Novo Banco Photo Award-ra; 2018-ban pedig megkapta a Smithsonian National Museum of African Art African Art Award díját.
///
Kurátor: Pintér Gábor
Támogató: Erzsébetváros Önkormányzata
Együttműködő partner: Bischitz Johanna Integrált Humán Szolgáltató Központ
instagram.com/Cairo.Contemporary
instagram.com/parallel.art.foundation
[fotó: Edson Chagas: Emmanuel C. Bofala, Tipo Passe, 2014]
![]()
Athens Video
Dance Project
2024. december
15, 15:30 - 17:00
Astor Cinema
Waving
Distances
FILM MOSAIC
szekció
A Parallel Művészet Alapítvány az Athens Video Dance Projecttel együttműködve mutatja be Kovács Kinga rendező-koreográfus Waving Distances című táncfilmjét.
A 15. Nemzetközi Táncfilm és Performansz Fesztivál - Athens Video Dance Project idén is számos táncfilmet, kortárstánc elődást és performanszot mutat be a Poetic Windows kurátori téma keretében. A fesztiválra 2024. december 15-17-én kerül sor két helyszínen Athénban, az Astor Moziban és az OLVIO Színházban.
[link to the Festival]
Waving
Distances
15’ | HU |
2024
Itt vagy?
Jó.
Maradj közel.
Én vagyok a végtagok, te vagy a tekintet. Csigolyáink egy testből fejlődtek felnőtté.
Sétáljunk át ezen a homokmezőn. Tartsunk valahová.
Lépteim, ahova nézel. Együtt leszünk éhesek.
Fogaid között homok, lábujjaim között só.
Ma én változom, holnap te. Úgyis utolérjük egymást.
Szeszélyeink állandóak.
Vonalaink egyszerre tartanak össze és szét.
Nincsen oka, úgyhogy megnyugodhatunk benne.
Kis bogár légzését hallgatjuk. Figyelmünk szurikáta, közelségünk kaméleon.
Szelíden szorítjuk szemünkkel a lebbenést.
Jól van.
Mindig így leszünk.
Tánc: Szilvási Anna, Kovács Kinga
Rendező, koreográfus: Kovács Kinga
Operatőr: Darvas Bence
Hangmérnök: Zándoki Bálint
Zene: Őri Kiss Botond
Ének: Labus Lili
Focus puller: Polai Kristóf, Szőke Márton
Segédoperatőr, világosító, set dresser: Béres Fanni, Kertész Luca, Kis Henrietta, Kovács Bálint
Haj: Petrei Tamás
Ruha: Kovács Kinga
Vágó, koproducer: Jobbágy Bernadett
Colorist: Füzesi Tamás
VFX: Kőszegi Tamás, Péntek Ágnes Teodóra
Köszönet: Pretzer Zsuzsanna, Jobbágy Bernadett, Gerner Csaba, Selmeczi Bea, Bergendi Barnabás, Ifju Balázs, Kovács Bence, Soós Géza, Dobray Máté
![]()
Juhász Éva
Iron Lady
PUCCS Contemporary Art
2024.12.16-2025.01.29.
Megnyitó: 2024. december 16., 18:00-19:30
1081 Budapest, Víg u. 22.
Juhász Éva a látvány kézenfekvő asszociációs olvasatai mögött keresendő, komplex rétegzettség felé igyekszik irányítani a figyelmet. Minden víziója, amelyeket költői képekként kezelendő sűrű tartalmiság jellemez, a tervezés során következetes szín, anyag, forma, technika és kompozícióválasztás szoros, ok-okozati összefüggésében valósul meg, hangsúlyos szimbolizációs szándékkal. Ezek a vizuálisan megszülető fogalom-sűrítmények kiterjedt értelmezési mezővel bírnak, és megjelenésük teljessége, címeik együttesével, mind a saját, személyes életélmények, vagy benyomások, mind a kollektív fogalmi vonzataink mentén képesek rendkívül differens hatást gyakorolni a mű befogadójának képzetvilágára.
Az ízeltlábúak látványvilága és szimbolikája az egyetemi évei befejezése óta dominál a művész különböző műfajokban megvalósuló munkáiban.
Juhász Éva Budapesten és Gyermelyen él és alkot. Tanulmányait a Képző- és Iparművészeti Szakgimnáziumban IKisképző) kezdte festőszakosként. 2017-ben diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetem Szobrászművész Szakán. Több éve tanít mintázást és rajzot a Szimultán Művészeti Iskolában. A 2023-as Térfoglalás című VI. Szobrász Biennálén elnyerte a Szobrász Társaság díját. Valami_hiba_történt_-_vissza_a_jövőbe című, első önálló kiállítása 2024 tavaszán került megrendezésre az Art9 Galériában. Következő egyéni kiállítása a Karinthy Szalonban lesz.
[Iron Lady, 2024, porfestett acél, horganyzott acélsodrony, sárgaréz, vörösréz]
///
Puccs Contemporary Art, 1084 Budapest, Víg u. 22.
Támogató: Józsefvárosi Önkormányzat
Cia Rinne [FI]
notes for soloists
Cairo Contemporary, Budapest
1071 Budapest, Lövölde tér 7.2025. január 9 - február 2.
Megtekinthető: 0-24h
Cia Rinne Berlinben élő finn konceptuális költő. Műveiben, elsősorban, az európai hangköltészet hagyományait követi. Az angol, francia, olasz és német nyelveket váltogatva, játékosan nyúl a konkrét költészet archetípusaihoz.
Az notes for soloists egy vizuális és konkrét költészeti mű-sorozat. Rövid darabok, melyek a nyelv legkisebb egységeit és rizómáit boncolgatják, magával a nyelvvel és annak használatával szembeni bizalmatlanságtól indíttatva. Játszanak a fonetikai hasonlóságokkal, valamint a jelentés, a vizualitás és a hangzás hangsúlyainak eltolódásaival. Minimalista művek, a semmi felé irányuló redukció eredményei.
Cie Rinne azzal kapcsolatban, hogy hogyan jutott el a vizuális költészet ilyenforma megközelítéséhez, egy interjúban a következőt válaszolta: Az iskolában, miközben jegyzeteltem vagy valamit hallgattam, mindig szójátékokat játszottam, ami később, filozófia szakos egyetemi éveim alatt, már komolyabbra fordult. Ekkor nagyon sokat foglalkoztam a nyelvvel. Minden egyes szóról vitatkoztunk, ami végül oda vezetett, hogy már egy szinte nevetségesen hangzó nyelvezetet kezdtünk használni. Ahhoz, hogy valamit igazán érthetően mondjunk, vagyis hogy elkerüljük a félreértés lehetőségét, le kell egyszerűsítenünk a nyelvet, így számos vitánk arról szólt, hogy mely szavakat használjuk. A filozófia nyelve gyakran nagyon sajátos nyelv. Wittgenstein írta: „Egy tétel akkor elemezhető teljesen logikusan, ha a nyelvtanát teljesen világossá tesszük, függetlenül attól, hogy milyen stílusban írják vagy fogalmazzák meg.” Valahogy ez a gondolkodásmód hatott rám. Úgy reagálunk logikusan arra, ami félreérthető, hogy a nyelvet minimalizáljuk, és akkor uralni tudjuk azt.
Cia Rinne maga is utal arra, hogy a romák nyelvével kapcsolatos hosszú távú kutatási projektje során szerzett tapasztalatai alapvető fontosságúak annak megértéséhez, hogy a különböző nyelvek és helyek közötti mozgás - egyfajta nyelvi nomád élet - hogyan vezetett a munkája alapját képező politikai és kulturális szakadékok, valamint nyelvi jelentésváltozások iránti érdeklődéshez. A Fluxus mozgalmat, benne olyan zenészek munkásságát, mint Steve Reich és John Cage, valamint a filozófiát is inspirációs forrásként említi.
Előadóművészeti munkáiban, többek között, a test és a hang nyelvhez való viszonyát vizsgálja, valamint, hogy a test hogyan működhet jelentéssel bíró jelként. Amellett, hogy Rinne gyakorlatát áthatja a filozófia nyelve és a nyelv filozófiája, rengeteg humort is tartalmaz.
Cia Rinne (1973) Göteborgban született, ahonnan Németországba, Finnországba, majd Dániába költöztek. Jelenleg Berlin közelében él. Négy verseskötete jelent meg, írt operalibrettókat, valamint több színpadi szöveget. Munkáit a stockholmi Marabouparken konsthallban, a londoni British Museum-ban, a berlini Haus am Waldsee-ben és a párizsi Centre Pompidou-ban állították ki. Olyan gyűjteményekben szerepel, mint a MOMA Artist Book Collection, a Bibliothèque des Beaux-Arts de Paris és a Copenhagen City Collection.
///
Kurátor: Pintér Gábor
Együttműködő partner: Bischitz Johanna Integrált Humán Szolgáltató Központ
instagram.com/Cairo.Contemporary
instagram.com/parallel.art.foundation